Valamikor a nyolcvanas évek elején, valahol Délkelet-Magyarországon, egy egykor volt mezőgazdasági telep eleven romjain bontakozik ki a Sátántangó különleges, mai napig páratlan koreográfiája. Ebbe a zárt és mozdulatlan világba érkezik meg Irimiás, az oldalán Petrinával, hogy új reményekkel és illúziókkal kápráztassa el a telepen élő, leginkább túlélni próbáló helyieket.

Krasznahorkai László 1985-ben megjelent első regénye mára a modern magyar és világirodalom klasszikusa lett. A Sátántangó a maga szociografikus gyökereivel így lesz örök érvényű példázat az ember törékeny mivoltáról, a menekülésről és a maradásról, a kegyelemről és a könyörületről, a közelgő katasztrófákról – olyan eredeti hangon és elbeszélői nézőpontból, ami a mai napig lenyűgözi a regény olvasóját.

A regény az elmúlt négy évtizedben mit sem vesztett aktualitásából: ezt bizonyítják újabb és újabb hazai kiadásai, megfilmesítése, sorjázó külföldi fordításai és a 2025-ös Irodalmi Nobel-díj.