Marlen Haushofer (1920-1970) osztrák írónő már harmincas éveiben rangos irodalmi díjakat nyert, később az Osztrák Állami Nagydíjat is megkapta. Írói stílusa és látásmódja nagy hatással volt a huszadik századi irodalomra. A Nobel-díjas Elfriede Jelinek Haushofernek ajánlotta egyik művét, a szintén Nobel-díjas Doris Lessing pedig úgy vélekedett Haushofer legismertebb írásáról, hogy kevés lebilincselő regényről állítható ennyire biztosan, kizárólag nő tollából származhat.
A könyvben egy negyvenes éveiben járó nő az Alpokban arra ébred, hogy láthatatlan fal szigeteli el a külvilágtól. A területről nincs kiút, és kintről sem keresi senki, mivel odaát minden kővé vált. Ezentúl egy kutya, egy tehén és egy macska társaságában kell szembenéznie az újfajta élet kihívásaival.
Haushofer sikerkönyvét méltatói a civilizáció kritikájaként, a mágikus realizmus és a belső fogság ábrázolásának egyik csúcsteljesítményeként emlegetik. Disztópikus regénye nem a szabadulás kereséséről, hanem a túlélés lehetőségeiről szól. Arról, hogy mennyi mindent képes szeretni az ember, ha már semmije, még neve sem maradt. A regény mondanivalója ma különösen aktuális. A fal alapján 2012-ben a természet erejét és a belső magányt döbbenetes erővel ábrázoló film készült.
