Családnevük a vagyon és a hatalom szinonimája lett: a frankfurti gettóból indult Rothschildok históriáját sokan sokféleképpen megírták már, ám mindig csak a férfi családtagokra fókuszálva. A nők gyakorlatilag kimaradtak ezekből az Európa történelmét leíró összefoglalókból, vagy a lábjegyzetek közé szorultak. A történész Natalie Livingstone Németországból indulva, skót kastélyokon át Buchenwaldig, a Vatikántól Palesztináig követi nyomon a Rothschild család asszonyainak rendkívüli életét.
Asszonyokét, akiket elszigeteltek a szigorú patriarchális elveket valló család férfiközösségétől. Párhuzamos világot alakítottak hát ki, nemzedékről nemzedékre szétfeszítve a férfiak szabta kereteket. Befolyásos társasági háziasszonyok és tehetséges diplomaták lettek, választási kampányokat koreografáltak, tanácsokat adtak miniszterelnököknek, kiálltak a társadalmi reformok mellett - és a tőzsdén kereskedtek. Viktória brit királynővel és II. Vilmos német császárral teáztak, főhercegekkel és főhercegnőkkel pajtáskodtak; pártolták a művészeteket, úttörő szerepet játszottak a környezetvédelmi és emancipációs mozgalmakban, vagy éppen megbotránkoztatták a női tenisz világát; segélyszállítmányt vittek Afrikába, kábítószer-kereskedőkkel üzleteltek, netán utcai autóversenyben vettek részt Miles Daviesszel Manhattanben. Miközben kötötte őket a név, az elvárások és kiváltságok rendszere, mégis sikerült a saját jogukon, tehetségük, kitartásuk és világlátásuk révén kivívniuk az elismerést - így maguk is aktívan hozzájárultak az európai történelem alakulásához.
