A futball az elmúlt évszázadban a világ legnépszerűbb sportjává emelkedett, egyben "kihagyhatatlan" játéka lett azoknak a politikai vezetőknek, akik az emberek, a választópolgárok szívét akarták megnyerni. A huszadik századi történelem néhány fontos alakítója, köztük Benito Mussolini, Adolf Hitler, Evita és Juan Perón, Augusto Pinochet vagy éppen a drogbáró Pablo Escobar nagyszerű eszközt találtak a futballban a hazaszeretet felkorbácsolására, a tömegek manipulálására és uralkodásuk meghosszabbítására. A labdarúgással (is) igyekeztek legitimálni cselekedeteiket, vagy egyszerűen - a régi római mondást idézve - "kenyeret és cirkuszt" adtak a népnek. (Sokszor azért kenyér nélkül...) Hasznot akartak húzni ebből a gyönyörű játékból, ami néha működött, ám többnyire akkor is csak rövid ideig. Ahogyan a neves sportújságíró, Luciano Wernicke írja ebben a különleges könyvben: az a nagyszerű játék, amit labdarúgásnak nevezünk, mindegyiküket túlélte
