Milbacher Róbert új regénye egy mára nyomtalanul eltűnt szlavóniai telepes falu krónikája, amely egyben az elbeszélő itt született nagyanyjának küzdelmes élettörténetét is megörökíti. Miközben nyomon követjük a falu 19. századi alapítását és elnéptelenedését, az asszonyt a halálos ágyától gyerekkorának mágikus világáig kísérhetjük vissza az időben. Korokon és tereken át lépkedve oda-vissza párhuzamos emberi történetekkel találkozunk: a jobb életre vágyó kisközösség mindennapjai mellett egy otthontalanságból a hazátlanságba vándorló sváb-magyar család kálváriájával szembesülünk. A mesteri elbeszélői erényeket felmutató írót a részvétlen idővel küszködő ember egyéni és kollektív megküzdési stratégiái érdeklik. Orvosi jelentésekből, levéltári forrásokból, családi anekdotákból, szemérmesen őrzött titkokból és szájról szájra terjedő hiedelmekből épül a könyv világa, s az olvasó ráébred, hogy semmi más nem köthet össze egy elgyötört testet és egy mostoha körülmények között boldogulni próbáló közösséget, csak az emlékezés és a történetmesélés vágya. A Keserű víz a szerző eddigi legszemélyesebb és legkatartikusabb könyve.
