Másfél évszázaddal annak modern kori kezdetei után a feminista törekvések hatalmas eredményekkel büszkélkedhetnek Nyugaton: a nőknek szavazati joguk van, az oktatás és a munkavállalás során egyenlő bánásmódban és bérezésben részesülnek, jogi értelemben pedig a férfiakkal azonos státusszal rendelkeznek. Jelen kötetében a szerző nemcsak az eddigi eredmények elismerését hiányolja, hanem a statisztikák mögé nézve arra is rámutat, hogy a kortárs nyugati feminizmus árnyékboksszá silányult.
Minél jobb a nők helyzete a huszonegyedik századi jóléti társadalmakban, a feminizmus új képviselői annál nagyobb hévvel igyekeznek saját létjogosultságukat bizonyítani, s egyre homályosabb és nehezebben megfogható problémákat tűznek zászlajukra. Démonizálják a férfiakat, szisztematikus, mindenre kiterjedő nőellenes elnyomásról beszélnek, s azonnal szexizmust kiáltanak, legyen szó akár egy sikamlós viccről vagy egy rossz mozdulatról.
Egyetlen jól körvonalazható üzenetük, hogy a nők hátrányos helyzetűek és elnyomottak, naponta áldozatai a szexizmusnak, a sovinizmusnak, a mindenkori patriarchális berendezkedésnek. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a feminista érzékenyítés következményeként a felnövekvő generáció nőtagjai valóban áldozatként tekinthetnek magukra, akik képtelenek megbirkózni a férfiak által dominált világgal és a saját életüket irányítani, ami - ironikus módon - a feminizmus eredeti célkitűzéseinek tökéletes kudarca lehet.
