Szántó Piroska (1913-1998) Kossuth-díjas festő és grafikusművész volt, Vas István költő felesége. Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán kezdte, a Képzőművészetin folytatta. Első önálló kiállítását 1946-ban rendezte. Az ötvenes években nem állíthatott ki, könyvillusztrációkból élt. Prózaíróként a nyolcvanas években jelentkezett. Nem pályázik írói babérokra, mondta, de élete során olyan élményekben volt része, amelyeket csak úgy bírt ki, hogy megírta őket. Szántó Piroska nagyon érzékletesen ír, jelenít meg helyzeteket, figurákat, eseményeket. Szinte filmszerűen pereg le előttünk a mozgalmas múlt század hatvan évtizede.
Hogy Déry Tiborról, Vas Istvánról, esetleg egy nagykövetről, egy erdélyi menyecskéről, Aczél György lemezgyűjteményéről, "Vasnéni" sóletjéről vagy a család valamelyik macskájáról, netán egy útszéli feszületről van szó, majdnem mindegy: mindent és mindenkit illő figyelemmel ábrázol. Nagy László, Kormos István, Jékely Zoltán, Juhász Ferenc... Aztán a helyszínek: a Buda és Pest, Szigliget, a szentendrei kert... A nagyszerű korrajzok közül pedig kiemelkedő a Forradalmi szvit - az 1956-os események krónikája -, amint a szerelmek közül is kiragyog a címadó írás, az Akt.
Így látta ő.
