Lomb Kató (1909–2003) tíz nyelven tudott tolmácsolni, további haton szakirodalmat fordítani, szépirodalmat élvezni, és még tizenegyen megértette a publicisztikai szöveget, mégsem hitt a velünk született nyelvtehetségben, vagy abban, hogy a nyelvtanulásba csak fiatalon érdemes belevágni. Azt vallotta, hogy a nyelvtanulás örömteli is lehet, az eredményessége pedig elsősorban az érdeklődés intenzitásától és a befektetett energia mennyiségétől függ. „Aki szívesen bolyong a szavak és gondolatok erdejében, az biztosan célhoz ér.” Meggyőződése volt, hogy a nyelvtanulás az emberi kapcsolatok építésének, és szellemi képességünk, valamint lelki egyensúlyunk megőrzésének is hatékony eszköze lehet. Ö maga élete végéig lelkesen és többnyire autodidakta módon tanult nyelveket. Egyéni módszereit, megfontolandó tanácsait és saját tapasztalatait osztja meg ebben a rendkívül inspiráló könyvben, ami nem mellesleg érdekes korrajz is egyben és még a humort sem nélkülözi.
