"Ha mindenkit csatasorba állítanak, mégis honnan jönnek majd a terroristák?"
A kínai kormány még napjainkban is kegyetlenül üldözi az ujgurokat. Ez a muszlim kisebbségi csoport 2017 óta a huszadik század rémségeire emlékeztető elnyomásban él Kína csúcstechnológiás, mindent látó megfigyelőállamában, ahol az internálótáborokban feltehetőleg több mint egymillió embert tartanak fogva.
Ez a realitás határozza meg Táhir Hamut Izgil életét, akinek költő barátai sorra tűntek el, és őt magát is börtönbe zárták. Miután 1996-ban megpróbált külföldi tanulmányútra menni, a rendőrség addig kínozta, míg be nem ismerte a koholt vádakat, ezt követően átnevelő munkatáborba küldték. De Táhir három év raboskodás után sem gondolta volna, hogy évtizedekkel később olyan radikálisan oldja meg az ujgurkérdést a kínai kormány, amit ma már népirtásnak tekintünk.
A Ha értem jönnek éjjel Táhir Hamut Izgil szülőföldjének politikai, társadalmi és kulturális elpusztításáról szól. Mióta a tömeges internálások megkezdődtek, a vezető ujgur értelmiségiek közül egyedül neki sikerült megszöknie Kínából. Könyve kétségbeesett segélykiáltás a világnak, és tiszteletadás barátai és ujgur honfitársai előtt, akiket elhallgattattak. Ai Weiwei, a világhírű képzőművész és emberjogi aktivista, az 1000 év öröm és bánat szerzője szerint Táhir művét "nem nevezhetjük csak "jó könyvnek", mert az enyhe kifejezés lenne - ez egy rendkívül fontos olvasmány".
