Az utóbbi évek egyik legerősebb brit debütálásában Claire-Louise Bennett húsz összefüggő történetben keres nyelvet a magánytapasztalatnak. A Tó a magányos élet váratlan örömeiről, kikerülhetetlen buktatóiról és hétköznapi csodáiról szól egy nyugatír tengerparti városkában élő nő perspektívájából. Vicces, sötét és nyugtalanító olvasmány elromlott rezsógombokról, fürdőkádban átélt viharokról, elképzelt bosszúkról és félelmekről, meg a tökéletes zabkásákról, amelyek egészen a szerelem örök nyelvéig vezetnek. Bennett megmutatja, hogyan lehet valakit úgy nemismerni, hogy a monológját olvasva szinte beköltözünk az agyába és a testébe, hogy mekkora mélységek rejlenek a legapróbb, legáltalánosabb dolgokban is, és milyen az, amikor az ember nem akar hatni a világra, hanem hagyja, hogy a világ legyen hatással rá.
