Anne Frank neve, alakja egyet jelent a holokauszt iszonyatával: ő az áldozat. Aki ismeri az alig tizenöt évet élt lány történetét, és olvasta a naplóját, többé már nem tud névtelenül és arctalanul gomolygó tömegként gondolni a náci haláltáborok hatmilliónyi áldozatára, és talán képes józanul számot vetni nemcsak az emberben lakozó határtalan gonoszsággal, hanem a szeretet hatalmával és esendőségével is. E könyv a híres búvóhely, a hátsó traktus lakóit, köztük az Anne Frankot segítő öt személy közül a legfiatalabbat, a visszahúzódó Bep Voskuijlt állítja a középpontba. Ő Joop Voskuijl, a szerzőpáros idősebb tagjának édesanyja. A hátsó traktus bejáratát álcázó könyvespolcot pedig Joop nagyapja találta ki és készítette el. Vagyis ez egyben családtörténet is, méghozzá az a ritka fajta, amely a dicső és emlékezetes pillanatokon túl a közös múlt sötétebb, ellentmondásosabb fejezeteit is megidézi, és ezzel felbecsülhetetlenül értékes adalékot szolgáltat Anne Frank örökségéhez. Ahhoz a naplóhoz, amely nem csupán egy gyalázatos korszak krónikája, hanem az életbe, az emberi jóságba vetett hit és a reménység dokumentuma is.